2011 május 28. | Szerző: Anyatigris |
Azoknak irom ezt, akik probaltak segiteni es kertek, hogy tudassam
veluk, hogy alakulnak a dolgaink. Sajnos nincs idom meg mindenkinek
egyesevel beszamolni es nem irhatom meg le itt a hazajutasunk koruli
reszleteket illetve hogy mit teszek az ugy erdekeben naprol napra.
Mondjuk, megneznem, hanyan bumliztak volna igy haza, de mindig
lesznek, akiknek megeri idot szanni arra, hogy tovabb probaljak
keseriteni ezt a szornyuseges helyzetet.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ne buktassunk le? Drágán fizetnél meg érte? Akkor mi a francnak irogatsz itt? Az a fontosabb, hogy a sztoridat mesélgesd nickneveknek, vagy az, hogy a gyerekeidet és önmagadat védjed? Normális anya ilyen helyzetben nem vállalja “lebukás” kockázatát, ha az sértheti a gyerekei és a saját érdekeit.